Humor

„A humor és a nevetés az emberi életünk fontos része. A humor szó latinul eredetileg nedvet jelent, melynek az emberi testben való arányos jelenlététől függött, a régi orvosok tanítása szerint az ember testi és szellemi jóléte.”
„Az intelligencia és a humorérzék között szoros összefüggés feltételezhető.”
(Wikipédia)

😊 A derűs pillanatokhoz is hozzá tud járulni a matematika. 😊

Egy matematikaprofesszor észrevette, hogy eltört a cső a konyhai lefolyójában, kihívta hát a vízvezetékszerelőt. A mester rendesen megcsinálta a lefolyót, a matematikus is elégedett volt, egészen amíg kézhez nem kapta a számlát, ami kb. a havi fizetésének az egyharmada lett. Panaszkodott hát a szerelőnek, aki mondta, hogy sajnálja, meg megérti, de hát ez van, jöjjön el ő is a céghez dolgozni, ott sokkal jobban fog keresni. Azt a tanácsot adta még, hogy tagadja le a végzettségét, mert a főnökei nem szeretik a túlképzett embereket. A matematikus elment jelentkezni a vízvezetékszerelő céghez és fel is vették, mivel azt hazudta, hogy csak 7 általánosa van.
Ezek után mint szerelő dolgozott, és egyre többet keresett. Egyszer egy nap a cég vezetése kitalálta, hogy elküldik esti iskolába azokat a munkásokat, akiknek nincs meg a 8 általánosa. Így a professzort is elküldték. Az első ilyen órán, ami történetesen matematika volt, a tanár, hogy tisztába jöjjön az osztály tudásával, megkérdezte tőlük, ki tudná megmondani, mi a kör területének a képlete. Épp a professzort kérdezte meg, aki ki is ment a táblához, de azt vette észre, hogy hirtelenjében, nem jut eszébe a képlet. Elkezdte hát levezetni, integrált, derivált, és azt kapta, hogy mínusz ernégyzet pi. Nem tetszett neki az a mínusz, így újra számolt. De megint ugyanezt az eredményt kapta. Megint újra számolt, megint ezt kapta. Nem számított hányszor számolja újra, mindig ott volt az a mínusz. Idegesen körbetekintett az osztályon és hallotta ahogy az összes vízvezetékszerelő ezt suttogja:
– “Cseréld fel az integrációs határokat!!”

Egy matektanár megy az úton. Megtámadja egy bűnöző, de hirtelen a bokorból előbukkan egy fekete köpenyes, maszkos ember és megmenti.
Ekkor a tanár megszólal:
– Ki vagy te?
A megmentő nem válaszol, csak egy nagy Z betűt vés a falba a kardjával.
– ÁÁÁ! Köszönöm, hogy megmentettél, egész számok halmaza!

Hogyan főz teát a matematikus és a fizikus?
– Mindketten teletöltik a teáskannát vízzel, meggyújtják a gáz, felteszik a vizet főni, ha kész leveszik, és beleteszik a teát.
És mi történik, ha a teáskannában már van víz?
– A fizikus meggyújtja a gázt, felteszi a vizet, ha felforrt leveszi, és beleteszi a teát.
– A matematikus kiönti a vizet a kannából, és ezzel visszavezette a problémát a már korábban megoldott feladatra.

Megy egy függvény a sivatagban, és szembe jön a differenciáloperátor. Azt mondja neki:
– Térj ki az utamból, mert lederivállak!
– Nem térek ki!
– Térj ki az utamból, mert lederivállak!
– Nem térek ki!
– Nem félsz tôle, hogy lederivállak?
– Nem.
– Hát az hogy lehet?
– Én vagyok az e ad x.

Mi a közös az evésben és a matematikában?
– A szám …

Hogy hívják a három dimenziós szekeret?
– Térfogat.

Az elsős kisfiú kérdezi matematikus apukájától:
– Apu, hogy kell írni a nyolcast?
– Hát fiam, pont úgy, mint a végtelent, csak forgasd el pí/2-vel …

Egy kis szög és egy nagy szög felszáll a villamosra és leülnek mindketten. Később felszáll egy öreg szög is, mire a kis szög udvariasan átadja neki a helyét. Megszólal a nagy szög:
– Jól van! Derékszög!

– Papa azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg a 2/3 és a 5/7 közös nevezőjét – panaszkodik Pistike.
– Érdekes. Harminc évvel ezelőtt mi is a 2/3 és az 5/7 közös nevezőjét kerestük. – Azóta sincs meg? – kérdezi az apa.

A matematikus szerelmi bánatában megcélozza a legközelebbi kocsmát és bedob 4 üveg sört. Mivel a fájdalom nem enyhül utána küld még 2 üveggel, majd még eggyel. Még mindig kutyául szenved, de felfedez egy érdekes összefüggést. Minél kevesebbet iszom – annál részegebb vagyok!

Két matematikus elmegy a kocsmába, és közben arról beszélgetnek, hogy az átlagember mennyire tudja a matekot. Az egyik azt állítja, hogy semennyire, a másik pedig azt, hogy igenis, tudja. Hirtelen a második elmegy hátra a WC-k felé, és közben észrevétlenül magához inti a pincércsajt. Azt mondja neki:
– Kedveském, néhány perc múlva kérdezünk magától valamit, nem fogja érteni, de azt kell rá válaszolnia, hogy xköbperhárom. Rendben? A pincérnő bólint, a matematikus pedig visszamegy a barátjához. Újra felveszik a beszélgetés fonalát, és azt mondja a másiknak:
– Figyelj, egyszerűen el lehet dönteni ezt a vitát. Itt van ez a pincérnő, kérdezzünk tőle valamit. Ha tudja, nekem van igazam, ha nem, akkor neked. Oké, odaintik a nőt, és megkérdezi tőle az, aki beszélt vele korábban:
– Kedveském, meg tudná mondani, hogy mennyi az xnégyzet integrálja?
– Természetesen, xköbperhárom.
– Köszönöm, csak ennyi volt, nyugodtan mehet a dolgára.
A másik matematikus pedig fogja a fejét bánatában, mire a távozóban levő pincérnő visszaszól a válla felett:
– Plusz konstans.

(Matematikai tanmese)
Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt szögeihez:
– Menjetek szögeim számegyenest látni.
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük. Ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvűen interpoláltak. Egyszer csak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ők azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus előrántotta törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy sötét, dőlt síkban lévő koordinátarendszerbe nem értek. Ennek közepén, egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor bepillantottak az egyik árnyas körképletbe, egy implicit alakba mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom így szólt:
– Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecília kezét.
Lett nagy öröm, átrendezés, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.

– Mondja Professzor úr, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni?
– Én? Elszámolok háromig és már alszom is.
– Tényleg? Háromig?
– Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Két programozó barkochbázik:
– Gondoltam egy számot.
– Egy?
– Nem.
– Akkor 0.

Egy matematikustól és egy fizikustól egy bizonyos távolságra áll egy gyönyörű, fiatal, kívánatos meztelen nő. Amelyikük hamarabb odaér, azé lesz. A szabály: mindig a hátralévő távolság felét lehet megtenni.
START!
A matematikus, jól ismerve a sorozatot, el sem indul. Nem úgy a fizikus, aki őrült módon belehúz, robog a nő felé. A matekos nem kicsit fitymálóan szól utána:
– Nem tudod, hogy sohasem érheted el?!
A válasz nem késik:
– Ez igaz, de előbb-utóbb olyan közel leszek, ami nekem már elég … !!!

Mi a különbség az introvertált meg az extrovertált matematikus között? Az introvertált matematikus a cipőjét nézi, miközben veled beszél. Az extrovertált matematikus a te cipődet nézi …

Az egyetem folyosóján megállítja a professzort egy diákja:
– Professzor úr, szeretném a segítségét kérni, mondjuk egy negyed órára lenne szükségem. Ebédelt már? Mert ha még nem, elkísérném.
Mire a professzor:
– Megmondaná, hogy melyik irányból jöttem?

A matematikus apa próbára akarja tenni három éves kislánya tudását, aki nemrégiben kezdett el számolni.
– Hoztam neked négy cukrot, – mondja, és elővesz a zsebéből hármat.
A kislány gondosan számolni kezd:
– Egy, kettő … négy. Hol a harmadik?

– Melyik a legjobb gyógyszer?
– Mínusz 5.
– Miért?
– Mert 1-6.

A fényképészetbe betér egy matektanár:
– Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
– 9×13?
– 117. Miért?

Mennyi a pálinka és az aszpirin összege?
– 11, ugyanis a pálinka üt, az aszpirin meg hat, és ugye üt meg hat az tizenegy.

Matek órán a logaritmusból írnak dolgozatot a diákok.
Pistike, mivel nem tudja a megoldásokat,  megkéri a padtársát Jancsikát, hogy nézhesse róla a megoldásokat.
Jancsika azt mondta, hogy jó, csak változtasson rajta valamit.
Szünetben megkérdezte Jancsika, hogy sikerült a dolgozat és hogy mit változtatott rajta.
Pistike megszólalt, hogy jól és meg is változtattam valamit.
Jancsika:
– Mit?
Pistike:
– Ahová te azt írtad, hogy log, én azt írtam, hogy fityeg.